Szerző: Szabó Boglárka

2020. március – Első Covid hullám

Éjjel egy óra. Csend van….

Néha nyöszörög egy baba, de aztán összebújva Anyával újra csend lesz. A szülészetekre az éjszakai csend nem jellemző. Főleg ez időtájban, ugyanis ekkor szoktak elfolyni a magzatvizek és indulni a babák. Ez ősi ösztön, hogy az éjszaka leple alatt megszülni a babát biztonságosabb, nyugalmasabb.

De most csend van. Napok óta csend van. Fura és szokatlan ez a nyugodt csend az osztályon.

Érdekes, hogy amióta a koronavírus elindult Magyarországon, azóta nálunk a szülészeten kisebb a forgalom. Valahogy mindenki tartogatja magát, hogy majd akkor amikor már biztonság lesz. Ez is ősi ösztön. Biztonságban szülni, megszületni. Születnek a babák, szépen sorban, de nem úgy mint ezelőtt.

Megváltozott a világ. A betegek – és itt a nőgyógyászati betegekre gondolok – tényleg csak akkor jönnek ha nagy a baj. Mert most nem jó kórházban lenni. Ezt mindenki tudja. Nincs szakrendelőben is elintézhető akutnak mondott panasz, csak tényleg komoly panasz.

Máskor az volt a meglepő ha a nőgyógyászati osztályra egyetlen beteg sem jött. Most az a csoda ha jön valaki. Lényegesen kevesebb az akut probléma is.

Sokat gondolkoztam ezen, hogy mi lehet ennek az oka. Két lehetséges opció van: -vagy kevesebb a stressz és nincs akkora terhelés,- vagy nem érzik az emberek a biztonságot. Nem tudom melyik lehet a valós indok.

Még egy érdekes és szembetűnő dolgot vettem észre. A kisbabás anyukák sokkal nyugodtabbak mióta nincs látogatás. Nincs a kényszer, hogy menni kell, és hova tegyem a babámat. A szoptatás is jobban alakul- bár ennek sokkal több tényezője van.

Életemben először gondolom azt, hogy jó a látogatási tilalom. Az anyukák összebújva alszanak napközben is a babájukkal. Egész nap csak a babákra koncentrálnak és nincs idegeskedés, hogy kihez mikor jönnek a látogatók, és a sok hétköznapi gond. Lelassultunk és a a babák látszólag elégedettebbek, hiszen Anya egész nap CSAK velük foglalkozik.

De vírus van és ez nem jó… vagy még is?

Sokszor az jut eszembe, amit tényleg többször hallottam – van a koronavírus előtti élet és a koronavírus utáni élet, és tényleg. Más világ ez. Lassabb, gyengébb, de feszültebb és mégis élhető….még.

Nem tudom, mi lesz ezután. Eddig sem tudtam, csak azt, hogy ha menni kell ápolni akkor megyek. Nincs más választás. Az egész családom az egészségügyi rendszerben dolgozik/dolgozott mi így élünk. Várunk… Csendben várunk. Idegőrlő. Sokadik hete várunk, és tudjuk sok hét lesz még.

Kitartunk.

Kismamák, kisbabák csendben, békében tartsatok ki ti is. Mi itt vagyunk….