Bemutatkozunk

Szabó Boglárka vagyok. Több mint 10 éve dolgozom szülésznőként.

Tanulmányaimat a Széchenyi István Egyetem Egészségtudományi Karán végeztem. A győri Petz Aladár Megyei Oktatókórházban Bababarát szemléletű osztályon sajátíthattam el a tudást és a szakmai szemléletet. Tanulmányaim befejezése után komáromi Selye János Kórház szülészeti osztályán dolgoztam míg az osztály működését meg nem szüntették. Itt idősebb bábák rutinját és emberszerető, kedves gondoskodást tanulhattam meg egy kis városi kórház családias légkörében.

2012 -ben a komáromi Szülészeti osztály bezárása után a Szent Borbála kórházban kezdtem el dolgozni és jelenleg is itt tevékenykedem.

Kislányom születése után kezdtem jobban beleásni magam a szoptatás támogatásba. Ezeken a képzéseken ismerhettem meg olyan, más szemléletmódot, ami az eddigi szakmai gyakorlatunkban nem volt jelen.

Nagyon fontosnak tartom a késői köldökellátást és az aranyóra lehetőségét a születés után, valamint azt, hogy az újszülöttek csak édesanyjuk kérésre legyenek szeparálva. A szoptatást igyekszem legjobb tudásommal az Anyák és babák igényei szerint támogatni.

Jelenleg Önkéntes szoptatási segítő vagyok, de tanulmányaimat igyekszem magasabb szintre emelni. Önkéntesként azt érzem fontosnak hogy, kötetlenül tudok az Édesanyákkal kapcsolatot teremteni. Néha, tényleg csak arra van szükség, hogy meghallgassam és megértsem a problémájukat, máskor pedig helyzetük megerősítésére és támogatásra van szükség. Azokban az esetekben pedig ha tényleg gond van, akkor igyekszem átadni a megoldásához szükséges praktikákat vagy a megfelelő szakember felé irányítani az Anyákat .

Munkám során igyekszem ötvözni a szülésznői és szoptatási segítői tudásomat és így egy komplexebb segítséget próbálok nyújtani az Édesanyák számára.

Úgy érzem, hogy osztályunk egy folyamatosan dinamikusan változó és fejlődő képet mutat.

Azt igyekszem szem előtt tartani ezt a számomra két fontos gondolatot:

“Sose félj valami újat csinálni!

“Hivatásod legyen: élni másokért,
S mások boldogságában
Keresni a magadét.”
Johann Heinrich Pestalozzi